A reggeli hagyományos, kontinentális: szálloda halljában egy pultra ki volt rakva péksütemény, müzlik, meg mindenféle magok, vaj, margarin, dzsem, kenyérpirító és egy italautomata. Én jól bekajáltam, Ákos csak nyammogott :(
A fiatalúr felvette a Manchesteres pólóját, így asszimilálódott a szálloda vendégeinek és az utcán sétálók nagy részéhez.
Elindultunk a bevásárlóközpontba. Útközben láttunk egy Morris Minor 1000 Traveller típusú érdekes régi autót.
Az utcán sétálók közül szinte mindenkin piros Manchesteres mez volt.
Bementünk a Lowry bevásárló központba, de csak Dórinak találtunk valami apróságot. A csatornán átívelő gyaloghídon átsétáltunk a stadionhoz, ahol már gyülekeztek a szurkolók. Bementünk a dugig tele Megastore-ba, hogy a maradék ajándékokat megvegyük. Most kivételesen hamar eldöntöttük, hogy kinek milyen meglepetést veszünk, aztán irány a pénztár. Nagyon jól szervezetten terelték a népet a reptérről ismerős szalagkorlátok között az aznap legalább 40 pénztárral működő áruházban. Ha a pénztáros felszabadult, felemelte a számát, a vásárlókat terelő asszisztens felé, az meg megmutatta a vásárlónak, hogy melyik pénztároshoz fáradjon. Nagyon gyorsan sorrakerültünk, és egy kisebb vagyont otthagyva távoztunk.
A szállodába feldobtuk a vásárfiát, aztán elindultunk a meccsre! Előtte még vacilláltunk, mert eléggé lógott a lába az esőnek. A stadionba nem lehetett bevinni esernyőt, nélküle viszont bőrig ázhattunk volna. Aztán végül is rábíztuk magunkat a jegybeszerzéskor már jól működő szerencsénkre. És megint bevált, mert megúsztuk eső nélkül.
Útban a stadion felé az aznap kinyitott rengeteg lakókocsis büfében vettünk egy chispset (ami sültkrumpli) meg valami üditőt. Gyorsan befaltuk, aztán mentünk tovább.
Mostanra már egy csomó ember összegyűlt, tízméterenként valami árus kínálgatta a zászlókat, pólókat, a 2 hét múlva esedékes római BL döntőre a műanyag gladiátorsisakokat.
Közelebb érve elértük az alkohol stop határvonalat. Egy csomó rendőr itt állt a nyitott kukák mögött, és ide lehetett bedobni a piás üvegeket/dobozokat. És ezt itt nem a stadionon belüli büfések boltjának kihasználása miatt kellett leadni, hanem innen fogva nem lehetett semmi alkoholtartalmú dolgot kapni. Rájöttek, hogy a balhézások egyik kiváltó oka ez lehet, és kész, vége, nem árulnak piát. És nem is volt semmi balhé bent.
A stadionba nagyon hamar bejutottunk. Egy forgóajtós beengedő rendszernél be kellett dugni a jegyünket egy érzékelőbe, az leolvasta a vonalkódot, és már mehettünk is. Innen néhány lépcsőfordulóval már fent is voltunk a helyünkön.
Mivel már kezdés előtt 40 perccel bent voltunk, még alig foglalták el a helyüket az emberek.
A hangulat nagyon családias volt: anyukák gyerekükkel, pasik a csajukkal, idősek, fiatalok.
Az általam itthon meglátogatott magyar válogatott meccsek közönségéhez képest határozottan kultúráltabb volt a közönség. Kicsit később megjelent mögöttünk egy kapatos társaság, de semmi gond nem volt velük. Próbáltak velünk kommunikálni, ami elég alapszinten maradt: ők elismerően vették tudomásul, hogy milyen messziről, Magyarországról képesek voltunk eljönni a meccsre, ugyanakkor felfogták, hogy nyelvi adottságaink miatt túl sokat nem fogunk beszélgetni a fociról. Igazából szinte minden szavukat megértettük, de ez nem az angol nyelvtudásunkat dícsérte, hanem annak volt köszönhető, hogy az általuk használt „fuck” szó és ennek cifrázásai nyelvi eszközkészletük jelentős részét tették ki:)
Egy kijelzőn az aznap szülinapjukat ünneplő gyerekeket köszöntötték. Hát nem lehet rossz ajándék egy meccs az Old Traffordban, és mellé még a kijelzőn 75 ezer ember előtt fel is köszöntenek!
Hamarosan ismertették a csapatok felállását. Kitörő taps és ováció fogadta a hazaiakat. Aztán elkezdtek énekelni ismert dallamokra írt Manchester fociklub témájú dalokat, rigmusokat. Óriási volt a hangulat!
A jegyünk az E336 szektorba szólt, ami a kapu mögé esett. Bár elég fent ültünk, de a futópálya hiánya, és a széksorok meredek kialakítása miatt egyáltalán nem tűntek távolinak a játékosok.
A sípszó elhangzása után egy közepes iramú, itt-ott szép helyzeteket felmutató mérkőzést láttunk. Itt éppen C. Ronaldó kimaradt szabadrúgását örökítettük meg. Élőben! Hoppáré :)
Az első félidőben a hazaiak az előttünk lévő kapu felé játszottak, és bár remekül lehetett látni, de jó néhányan felálltak az ülőhelyükről, így viszont mindenkinek, akik mögöttük ültek, ugyanezt kellett tenni. Így az első félidőt végig kellett állni, amin azért egy kicsit bosszankodtunk.
A szünetben a helyünkön maradtuk, nem volt kedvünk sorban állni a büfében.
A második félidőben a szemben lévő kapu felé játszott a Manchester, most is elöl, és kényszerből őket követve felállt néhány ember, de hamarosan jött néhány rendező és leültette a nézőket. Hát sikerült vagy 5 percre, aztán vagy még háromszor próbálkoztak, de végül feladták.
A félidő közepéig még volt hajtás, az utolsó 10 percben már csak a labdatartás volt a cél, mivel a döntetlennel szerzett 1 pont elegendő volt, hogy a Manchester megnyerje a Premier Ligát. Ugyan volt még hátra egy mérkőzés a bajnokságból, de annak eredménye már nem befolyásolta az elő helyezés sorrendjét. Így a 3-as sípszó után óriási ünneplésbe kezdett a közönség, ugráltak a játékosok.
A kupa hivatalos átadása is most történt meg egy kis ünnepség keretében, színes petárdák és ezernyi vörös papírcetli szórásával.
A legnagyobb közönségsikert az argentin Tevez aratta. Az Ő neve után tapsoltak leghangosabban, és lelkesen kántálták: Argentina-Argentina.
A díjátadás után a játékosok tettek egy tiszteletkört, itt is Teveznek örültek a legjobban.
Még így, kívülállóként is jó volt ott lenni egy olyan tömegrendezvényen, ahol valami jónak örültek emberek tízezrei.
Komótosan hazasétáltunk. A szállodában szembeni kocsma előtt, a teraszon jó nagy tömeg volt, mindenki iszogatta a sörét.
Mi felmentünk a szobánkba, megvártuk, míg a tömeg elvonul. Úgy egy óra múlva elindultunk. A villamosmegállóban azért voltak szép számmal, nem is tudtunk elmenni a legközelebbi szerelvénnyel, mert a jegyautomata előtt nem kerültünk sorra. Vettünk egy oda-vissza jegyet (2 ill.
A Szent Péter téren szálltunk le, mert a belvárosban felújították a Metroline hálózatot. Először a Kínai negyed felé sétáltunk. Egy hatalmas kapu meg az átlagosnál több kínai étterem jelezte, hogy a keleti városrészben vagyunk. Igazából ez csak néhány utcát jelentett.
Továbbmentünk a Picadilly gardens felé. Ez egy nagy park, ahol egy csomó fiatal ült/feküdt/lófrált a belvárosi házak között megbúvó nagy zöld pázsiton.
A városközpontbéli séta számomra az össze-visszaság érzését adta. Hol egy száz éves piros téglás ház, hol egy új üvegpalota épületébe botlottunk.
Hol egy teljesen lepukkant régi épület, hol egy szépen felújított ház mellett haladtunk el. A kontraszt már csak azért is jelentős volt, mert az ember azt gondolná, hogy Angliában a hagyományok, így a régi épületek megőrzése sokkal jellemzőbb, mint bárhol Európában. Hát nagyon nem ezt tapasztaltuk. 3 éve Londonban is csodálkoztunk, hogy néhány régen épített ház mellé közvetlenül egy modern „valami” volt felhúzva, de itt Manchesterben meg majdnem fele-fele arányban találkoztunk ilyen „generációs” különbségekkel. Persze ezt lehet a város élő lüktetésének is felfogni, de ez nekem, mint rendezetlenség szűrődött le, és nem igazán jött be.
Azért csináltam jónéhány kockát a megmaradt század eleji épületekről.
A Katedrális felé csak úgy találomra mentünk, elég girbe-gurba utcákon. Közben gondoltuk, hogy megkajálunk valami olcsó helyen. Manchester egyik turisztikai vonzerejének szokták feltüntetni a jobbnál jobb étkezési lehetőségeket: sokféle nemzetközi konyha, az olcsóbbtól a drágább étteremig mindenki megtalálja a nekivalót. Az útikönyvek viszont nem tettek említést a kajáldák harmadik dimenziójáról: a pocsék és a nagyon finom közötti fogyaszthatósági változóról. Nos, a mi gyorséttermünk ezen a kiterjesztésen alig mutatott eltérést az abszolút pocsék értéktől :-( . Nem túl friss középiskolás nyelvóra emlékeim a Fish & Chips (hal sültkrumplival) ételt, mint angol jellegzetességet tüntették fel. A kinézett étterem is ezt hirdette, meg pizzát. Én rendeltem egy halat, Ákos egy pizzát. A halnak semmilyen íze nem volt, viszont tocsogott az olajban, nemkülönben a krumpli….A pizza még ízre valahogy jó lett volna, de mint a főzeléket otthon, itt a kerek tésztát locsolták meg valami jó zsíradékkal, így az is tocsogott a trutyiban….. Megkóstoltuk, ettünk néhány falatot, aztán az utcai szemetesben landolt mindkettő :-(. Bár semmilyen táplálót nem ettünk, a későbbi kajáláshoz nem igazán volt már kedvünk aznap.
Némi bóklászás után megtaláltuk a Katedrálist, ami már zárva volt , így csak kívülről néztük meg. Ezután vissszasétáltunk a Szent Péter térre a villamosunkig.
Séta közben szinte minden szembejövő nőnemű lény iszonyatosan ki volt rittyentve, és be volt csiccsentve. Általában miniszoknyában és
A villamossal visszamentünk a szállodáig. A délután még tömött kocsmában most alig voltak. Sajnos itt nem csapoltak Abbot Ale-t, így egy pint Carling Exra Cold sört, Ákosnak meg IceTea helyett kólát kértünk a pultnál. Érdekes, hogy sem a boltokban, sem a kocsmákban nem lehetett jeges teát kapni. Valószínű, hogy a teafogyasztásban évszázadok alatt tapasztalatot szerzett angolokat nem sikerült becsapniuk ezzel a teának csúfolt löttyel. Pohárral a kezünkben felvonultunk a majdnem teljesen üres galériába. Itt még működött az aznapi meccsre beélesített kivetítő, épp a sportösszefoglalót adták.
Az alsó szinten a pultosok és a vendégek egy része is a délután 18. alkalommal megnyert bajnokságot hirdető piros pólóban voltak.
Tekintettel a söröm etra cold (extra hideg) és a torkom már éppen, hogy nem fájó állapotára, majdnem egy óráig kortyolgattuk az italunkat, aztán átmentünk a szállodába.
A recepció melletti (fizetős) számítógépen még megnéztük a villamosunk és a vonatunk menetrendjét. Vasárnap lévén a hétköznap fél óránként közlekedő vonat csak óránként ment, így megnéztük milyen esélyeink vannak, ha valamit lekésnénk, mi az az időpont, amitől lázasan kell taxi után nézni, ha nem akarjuk lekésni a repcsit.
Felmentünk, összepakoltunk és elalvásunkat segítendő a Pozsonyban látott elődöntő után itt az Eurovíziós dalfesztivál moszkvai döntőjét néztük.
<<VISSZA A 2. NAPRA TOVÁBBA 4. NAPRA>>
