Rém pocsékul aludtam, az éjszaka közepén rám jött a köhögés, a torkom szúrt, az orrom meg tele volt. Már–már ott tartottam, hogy hazatelefonálok: Zsuzsi álljon le az éjszakai focijegy vadászattal, mert nincs az a pénz, hogy én most elutazzak jó messzire. Benyomtam az ismételt Coldrex adagomat, és szerencsére reggelre egész jól lettem.
Összepakoltunk, és fél nyolc körül indultunk a reptérre. Csak néhány megállót kellett menni villamossal, majd átszállni a 61-es buszra. A fél kollégium velünk együtt jött, így elengedtünk egy villamost, de a következőre felpréselődtünk. A buszon már sokkal szellősebben álltunk, itt már volt helyem, hogy érvényesítsem a jegyem.
A reptér kicsi és könnyen átlátható, így gyorsan megtaláltuk a check-in pultot. Itt lehetett kérni lezárhatós műanyag zacskót a fogkrémünkhöz meg az orrcsepphez. Átestünk a szokásos ellenőrzésen, aztán megreggeliztünk, és mentünk a kapuhoz. Ahogy várakoztunk, és beszélgettünk a mai napi programról, megszólított minket egy pozsonyi magyar srác, aki szintén az Old Trafford-ba készült. Elmeséltük, hogyan jött a focimeccs nézés ötlete, meg hogy még nincs jegyünk, és nem is valószínű, hogy a délelőtt a nejem sikerrel járna. Andrej már évek óta tervezgette az utat, és kiböjtölte egy utazási iroda által értékesített kockázatmentes focijegyet, ami kb 400€-ba került. Hát mi kettőnknek szántunk annyi pénzt a kirándulásra, mint amennyibe az Ő jegye került.És ráadásul pimasz módon ezt csak egy kósza ötletként vezérelve tettük, Ő meg már mióta készült rá. ( Update ( 2010 márc. 17) : Andrej most emailozott, hogy a 2010 március 21-i Manchester-Liverpool meccsre sikerült jól kattintani a Ticket exchange-n mindennel együtt 58 Fontért . Ő is bízott a vak szerencsében, előre megvette a repjegyet és lőn mázlija, mint nekünk)
Még váltottunk néhány szót, aztán irány a beton!
Pontosan érkeztünk, és mivel csak egy kézipoggyászunk volt, nem kellett várni a csomagokra. Fölhívtam Zsuzsit, hogy megérkeztünk, erre izgatottan közölte, hogy van jegy! Miközben mi repkedtünk, Ő néhányszor próbálgatta a honlapot, és az egyik próbálkozás bejött!!!!
Vigyorogva mentünk a vasútállomás felé. Vettünk a pénztárban 2 oda-vissza érvényes vonatjegyet a Deansgate megállóhelyig, majd vártunk a peronon. A vonat félóránként közlekedett, 10 perc múlva megérkezett, aztán elindultunk.
A kb. fél órás út alatt piros téglás házakat láttunk mindenfelé,
majd kiszálltunk a Deansgate állomáson.
Egy lepukkant átjárón átmentünk a G-Mex villamosmegálló felé. Érdekes módon a villamos hálózatot Metrolink-nek nevezik. A peronon egy jó nagy automatából megvettük a jegyeket: az összes Metroline állomás fel van tüntetve, ki kell választani, hogy hová megyünk, egy- vagy kétirányú jegyet akarunk, és felnőtt vagy gyermek díjszabásút. Egy egyenruhás pasi segített a jegykiadó kezelésében.
Itt tudtuk meg, hogy létezik oda/vissza jegy is, ami pont annyiba kerül, mint az egyirányú, de visszafelé a jegy csak az adott 2 állomás között vehető igénybe. Ráadásul csak aznap :( . Viszont itt is félárba kerül a gyerekjegy. A villamosok egységesen 12 percenként közlekednek.
Az út szintén olyan 20 percnyit tartott, és leszálltunk a Salford Quays megállóhelyen. Közben már eljöttünk a google maps utcanézetében már megismert hotel előtt, így rögtön tudtuk, hogy hol kell leszállni.
Még 100 métert sem kellett gyalogolni a szállodáig, nagyon közel volt. A szokásos papírmunka után felmentünk a kicsi, de nagyon praktikusan elrendezett, és tiszta szobánkba. Szerintem nagyon jó választás volt.
Összekaptuk magunkat, lementünk netezni. Kinyomtattuk a focijegy visszaigazoló e-mailt, benyomtunk egy szendvicset a szálloda büféjéből (2,5), és irány a jegypénztár!
Kb. 10 perc sétára volt stadion. Út közben eljöttünk az „égi horgony” mellett.
Az Old Trafford mellett egy külön épületben kapott helyet a „Ticket office” . Simán megkaptuk a jegyet !
Bementünk a múzeumba, bóklásztunk vagy egy órát.
A klubcsapat sikereinek emlékét őrző rengeteg serleg és kupa,
Régi és mostani hírességek mezei,
a múlt évi, Moszkvában megnyert BL döntő emlékei, 
és megannyi, a klub történetét megörökítő tárgy volt kiállítva.
Ezután átmentünk a klub áruházába, a Megastore-ba. Hegyekben állt mindenféle Manchester United-es ereklye.
Gondoltuk, veszünk néhány ajándékot a család otthonmaradt tagjainak, de csak Orsinak találtunk egy biztosnak tűnő ötletet: Manchesteres Rubik kocka.
A Coldrex hatásának múlása, valamint a shoppingolás számomra sokkoló „élménye” igencsak elfárasztott, így egyenlőre vásárfia nélkül elhagytuk a boltot. Elindultunk a jellegzetes piros téglás házak között, hogy valami leülős kajálós helyet keressünk.
Néhány olcsó, de csak állóhelyes büfé után ráakadtunk a „The Bishop Blaize” nevű kocsmára.
Itt végre le lehetett ülni. 5 perces tétlen, és a korgó gyomrunk miatt óráknak tűnő várakozás alatt megfejtettük az angol pubokra általánosan jellemző kiszolgálási rendet: a pultnál megrendeljük az enni- és innivalót, és ott fizetünk. A piát azonnal a kezünkbe adják, a kaját a pincér viszi ki amikor készen van. Én egy hamburger menüt ettem 3,9-ért, amiben egy pint sör, egy nagy hamburger és sültkrumpli volt. Ákos kb. ugyanennyiért egy gyerekmenüt kapott: kóla, bolognai spagetti, meg sültkrumpli. A kajámhoz egy főként Angliában elterjedt sörtípust, úgynevezett Ale-t ittam. A csapolt kb. szobahőmérsékletű, kicsit édeskés, alig szénsavas „Abbot Ale” nagyon ízlett!
A pub „családbarát” részén, egy kis emelvényen foglaltunk helyet. Az egész kocsmában nem lehetett dohányozni, így a füstmentes levegő, az elfogyasztott hamburger, és a finom Ale hatására visszajött az életkedvem.
A kocsmában mindenféle emberek előfordultak: öltönyös urak, kollégákkal iszogató kolléganők, haverok, apukák gyerekkel.
A falon TV és kivetítő, meg néhány invitáló felirat a Rómában megrendezésre kerülő BL döntő sörözéssel egybekötött nézésére buzdította a közönséget.
Amíg nem volt jegyünk, a tervünk az volt, hogy valami ilyesmi kocsmában drukkoljuk végig a meccset. Kedvenc utazási oldalam fórumán meg is érdeklődtem ennek lehetőségét, és azt írták le, amit tapasztaltam: a stadion környékén van jónéhány pub, ahol füstmentes környezetben egy kis kaja, meg egy pint sör mellett óriási hangulatban együtt lehet drukkolni a stadionba bezárt szerencsésekkel.
We're going to win the league, again!
We're going to win the league, again!
And now you're gonna believe us,
And now you're gonna believe us,
And now you're gonna believe us,
We're going to win the league. Again!
Immáron jóllakva visszaindultunk a szálloda felé. Csináltunk még néhány képet a stadion előtt.
A főbejárat a csapatot 28 évig vezető legendás edző Sir Matt Busby szobrával:
Jellegzetes angol taxik
A stadion előtti „szentháromság szobor, ahol George Best, Dennis Law és Bobby Charlton, a három legendás Manchester focista alatt állok.
A szállóban terveztünk egy kis pihit, majd gondoltunk, hogy bemegyünk a városba, de elkezdett esni az eső :(. Rövid szomorkodás után újraterveztük a programunkat, és gondoltuk, elmegyünk legalább a közeli Lowry bevásárlóközpontba ajándékokért, meg samponért esetleg egy kis nasiért. Ha városnézésre nem is a legalkalmasabb a néhol szitáló, máskor szakadó eső, de a “shopping centerig” majd kibírjuk valahogy.
Elindultunk, de út közben találtunk egy Tesco áruházat, olyan kb. Lidl, Spar nagyságrendűt. Inkább itt vásároltunk be, és az ajándékok beszerzését pedig másnapra hagytuk.
<<VISSZA AZ 1. NAPRA TOVÁBB A 3. NAPRA>>
