A Keletiből indult a vonatunk, szép kényelmesen, negyedórával az indulás előtt kint voltunk. A vonat peronjához csak a jegy felmutatásával lehetett odamenni. A jegyet néző MÁV alkalmazottat kérdeztük, hogy van-e valamilyen koncepció, hová lehet helyjegy nélkül ülni Pozsonyig. A hölgy mondta, hogy nem tudja, de kérdezzük meg a kalauzt a vonat elején.
Mire a vonathoz értünk, a kalauznő(?) felszállt a a mozdonyba, kérdeztük, hogy hová lehet helyjegy nélkül ülni, erre határozottan azt mondta, hogy csak helyjeggyel lehet felszállni. Na, rohanás a jegypénztárhoz: ott csak belföldi jegyekkel foglalkoznak. Átküldenek a nemzetközi jegypénztárba, ott meg mondták, hogy nincs is helyjegy. Hát elmormoltam valami csúnyát, ami összefüggésben volt az idióta MÁV alkalmazottakkal, aztán futás a vonathoz. Volt még vagy 3 percünk, mikor leültünk a vagonban.
Az út eseménytelenül telt, és pontban 6-kor megérkeztünk a főpályaudvarra.
Gondolva, hogy a kollégiumi szálláson nem igazán tudunk majd kártyával fizetni, még az állomáson kerestünk egy bankautomatát. Mivel itt is működik ugyanaz a Banktársaság, mint otthon, így külön költség nélkül tudtunk pénzt felvenni.
Az újságosnál vettünk 60 percig érvényes jegyet a gyereknek 0,35€, nekem 0,7 €-ért. Megkerestük a villamosmegállót: az állomás szintje alatt van, felülről csak az áramszedőt lehet látni. Több villamos is indul innen, mindegyiknek ez a végállomása. A szerelvények bent állnak az állomás közepén, amikor indulnak, akkor előremennek, ott lehet felszállni. Az utasokat nagy kijelzőn tájékoztatják, hogy mikor melyik villamos fog indulni.
Hamarosan indult az élénkpiros, felújított 3-as villamosunk.
Az utastérben kijelző, és hangbemondás segíti a tájékozódást,
a jegyre pedig a kezelés idejét nyomja rá a lyukasztó.
A pozsonyi közlekedési társaság honlapjáról letöltött térképen nyomonkövettük utunkat, és kb. negyedóra után leszálltunk a Mlada garda megállónál.
A kollégium épületének főbejárata szépen rendbe volt hozva, belül még csak most kezdték el a felújítást.
A portán tudtak az érkezésünkről, kitöltöttük a bejelentőt, kifizettük a szobát és a portás felvezetett minket a szobához. A szálloda le volt választva a kollégium többi részéről, a szoba némi felújításon és bútorcserén nemrég eshetett át.
A szobánk mellett volt még egy helyiség, ahol szintén laktak. Velük osztoztunk a fürdőszobán, meg az előszoba hűtőjén és mikróján.
Úgy terveztem, hogy elfoglaljuk a szállást, aztán bemegyünk a városba egy kicsit bóklászni meg vacsizni, de a takonykórom teljesen levert a lábamról. Így csak a szemben lévő Lidl-ig mentünk szappanért meg papírzsepiért, és elveimmel ellentétben az utca túloldalán lévő McDonaldsban vacsoráztunk. Igazából a koleszben is volt egy étterem, sőt egy kocsma is, ahol sört csapoltak, de Ákos nyavalygott, hogy oda nem megy be.
Hazamentünk, mosdás, és már este 9-kor ágyban voltunk. Még fél szemmel néztük az Eurovíziós Dalfesztivál elődöntőjét a Szlovák 1-en, aztán szunya.